Megigazítom a tükör
előtt a ruhámat és egy fáradt sóhaj kíséretében nézek fel.
Frissen borotvált az arcom, a hajam a legújabb trend szerint áll,
az öltözékemre egy panasz nem lehet és elmondhatom, hogy
milliomos vagyok. Egyetlen egy fiatal srácot se tudnék mondani,
akinek nem ez lenne az életcélja valamilyen szinten. Egy biztos
anyagi háttér, jól fizető munkahely, nagy családi ház, egy
gyönyörű nő és két-három szép gyermek. Lássuk nekem ebből
mi van meg: anyagi háttér, jól fizető munkahely és családi ház,
de se feleség és a gyerekeket is csak ritkán fogom látni, hiszen
egy másik országban lesznek, de most velem vannak még pár óráig.
Az ügyvédem és a
válási papírok jelenlétében ülök le az ebédlőbe, ahol ott
van Oli, a jövendőbeli kedvese és a saját ügyvédje. Mivel
diszkréten akartuk kezelni, így a házban esik erről szó és
nincs is igazán min osztozkodni, amit előzetesen ne beszéltünk
volna meg, lényegében csak az aláírás hiányzik. Utoljára írja
le az én vezetéknevemmel a nevét, majd felém fordítják a lapot
és én is odafirkantom a nevem.
Kész! Hivatalosan is
elvált férfi lettem. Megköszönjük az uraknak a jelenlétüket,
majd távoznak a lakásból és lassan a volt nejem is a gyerekekkel
együtt. Összepakolták a holmijukat és indulásra készen állnak.
Kiviszem a lányom és a kisfiam bőröndjét az autóhoz és a két
rosszcsontot erősen magamhoz ölelem.
- Nagyon vigyázzatok
magatokra és fogadjatok szót anyának, én pedig amikor tudok,
meglátogatlak titeket, vagy ti jöttök ide hozzám – puszilom meg
Nora arcát.
- Szeretlek apa –
mondják kórusban és magamhoz ölelem őket, majd egy puszi
kíséretében beültetem a kocsiba, majd hagyom, hogy elinduljanak a
reptérre. Alighogy kifordulnak az utcából, egy fehér audit
pillantok meg és fényszóró játékáról rájövök, hogy ez
bizony Ramos barátom. Leparkol a ház elé és széles mosollyal
szál ki az autóból, majd engem megölelve üdvözöl.
- Ezer éve barátom,
ezer éve! - borzolja össze a hajam, de csak nevetek rajta. Jót fog
most tenni a jelenléte, így legalább eltereli a gondolataimat.
- A legjobbkor jöttél,
mint mindig.
Intek neki a kapu felé,
de otthonosan mozogva már megy is be a lakásba. Odabent kicsit már
másképp néz ki a lakás, de nem zavar. Leülünk a konyhába és
előveszek egy gyorsfagyasztott pizzát, amit kicsit felturbózva
berakok a sütőbe és várunk.
- Hát soha nem hittem
volna, hogy egyszer elváltok Olival – szólal meg elsőnek Sese.
- Én se, de ezzel az új
pasival jól elvan, én meg szeretem annyira, hogy elengedem. Megyek
átöltözök, addig érezd otthon magad.
Egy lazább rövidnadrágot
és pólót kapok magamra, majd visszamegyek a konyhába. Sergio
ellenőrizte közben a pizzánkat, majd felém fordul.
- Tudod Kölyök,
annyira rád férne egy jó nagy buli, ahol kieresztheted a gőzt,
így ma elmegyünk közösen és még pár ismerőssel.
Nem sok kedvem volt
hozzá, de lehet, hogy drága barátomnak igaza lesz, és ez kell
nekem. Több, mint valószínű, hogy holnap megint valami magánéleti
ok miatt a címlapon leszek, de majd ráérek a cikk megjelenése
után foglalkozni ezzel. Sergióval őszintén beszéltünk az elmúlt
időszakomról és az Olival történt dolgokról, hiszen Ő ismert
mindkettőnket jól.
- Este majd meglátsz
valami jó csajt és el fogod felejteni, annak semmi értelme, hogy
siratod a régi életeteket, miközben Ő éjszaka egy másik
pasassal keféli szét az ágyat! - zárja le a beszélgetést és
megeszi az utolsó falat pizzát, majd fogja a kocsikulcsokat és
indulásra készen áll. - Este találkozunk a régi törzshelyünkön!
Pá!
Legalább tíz éve nem
voltam bulizni, hiszen az edzések és később a gyerekek mellett
erre sosem volt lehetőségem. Igazából nem tudom mennyire legyek
elegánsan öltözve és mennyire lazán? Végül egy sötét farmer
és egy sötétkék póló mellett döntök, ami kicsit elegánsabb
vonalat képvisel. Hajamat beállítom, tárcámat magamhoz veszem és
indulok.
Sergioval fiatalabb
korunk sok edzőtáborból kilógtunk, hogy menjünk csapjunk bele az
éjszakába, de sosem csaltam meg Olit, pedig volt az az időszakom,
mikor a csajok bugyija nedvesedett a nevemtől, de ez a láng már
kialudt.
Amíg a klubhoz érek a
város számos pontján kell keresztülmenjek, így sok bulizni
igyekező fiatalt látok, sok turistát és családot. A piros
lámpánál páran felfedeznek, így integetek nekik és látom jól,
hogy mindenképp szeretnék megörökíteni ezt a pillanatot, így
lehúzom az ablakot és odajönnek egy-egy fotóért. Megköszönik,
sok sikert kívánnak és a legmeglepőbb, hogy egy „HALA MADRID”
kiáltással mennek tovább a dolgukra. Jól esett azért a
lelkemnek, hogy az ellenfél szurkolótábora is reméli, hogy
sikeres leszek.
Odaérve a klubhoz
leparkolok a VIP parkolóhelyeken és a főbejáraton bemegyek, majd
Ramos felé irányít az egyik pincérlány.
- Kölyök! Hát ide
értél végre! - köszönt Sergio és rögtön egy felest nyom a
kezembe, amit lehúzok. A torkomat égeti, de azt hiszem, pont erre
lesz most szükségem. Ital italt követ és régi nagy emlékeket
idézünk fel. A néha hangos nevetésekre többen odapillantanak, de
nem zavartatjuk magunkat. Mivel többen voltunk szinglik a
társaságból, később hölgyeket kért meg Sergio, hogy
csatlakozzon hozzánk. Mindegyik egy pénzéhes kis könnyű nőcske,
de jelen pillanatban jobban lefoglalt a dekoltázsuk, amit egy-kettő
hölgyemény igencsak az arcom elé tett. Van a lányok között egy
szelídebb kinézetű is, ő sokkal inkább a háttérbe húzódott
és itta a koktélt, de nem ájult el tőlünk. Odaülök mellé és
próbálok vele beszélgetést kezdeményezni, de csak hideg és
lenéző pillantásokkal illett. Nem foglalkoztam inkább vele, hanem
csoportosan lementünk a tánctérre és csak simán jól éreztük
magunkat. Pár feles és sör még lecsúszott a torkomon, kicsit
szédültem is, de jó volt végre kiereszteni a gőzt.
Inkább taxival mentem
haza, mint a kocsimmal, így azért majd vissza kell jöjjek, de ez
legyen a legnagyobb problémám. Otthon, ahogy voltam beájultam az
ágyba és rögtön el is aludtam.
Másnap reggel a
telefonom csörgésére ébredek, de ahogy hirtelen felemelem a
fejem, majd szét robban, úgy fáj. Nagy nehezen felveszem a
telefont, úgy hogy a hívó félt nem is nézem.
- Torres! - hallom meg
Simeone hangját. - A tegnapi buli részleteit nem akarom kérdezni,
mert volt szerencsém látni képeket, de van négy órád, hogy
összeszedd magad és a megyei kórházba vonszold a sejhajod a
gyerekosztályra frissen és üdén!
Ezzel bontotta is a
vonalat én pedig azonnal a zuhanyzóba mentem egy ébresztő
zuhanyért. Törölközővel a derekamon levonszolom magam a
konyhába, hogy reggelizzek, majd megnézem neten a napi sajtót, de
egyik bulvárlap se hozta le a bulink részleteit, így nem értettem,
hogy az edző még is honnan tudott erről, bár mondták edzésen,
hogy előtte nincsenek titkok.
Mikor már mindennel
készen vagyok, beülök a garázsban a másik kocsimba és egy
játékbolthoz hajtok. Veszek vegyesen fiú és kislány játékokat,
plüssállatokat, majd kifizetem és egy kedves eladólánnyal
bepakoljuk a kocsiba. Kihoz nekem a raktárból egy nagyobb dobozt,
amibe majd a kórházban betudom pakolni és kényelmesen ki tudom
majd osztani. Megköszönöm a segítségét és a kórház felé
veszem az irányt. Több csapattársamat pillantom meg a parkolóban
nagy plüssmaci hadakkal, így nevetve szállok ki és fogok kezet
több ismerőssel. Mindannyian mulatságosnak tartjuk, ahogy pakoljuk
a macikat, kiskocsikat, Barbie babákat, de tudjuk jól, hogy ezekkel
a kis semmiségekkel örömöt okozunk. Egymás után megyünk be az
épületbe és mindenkinek közösen adjuk oda a játékokat. A
csapatból csak öten vagyunk jelen, így minden gyerekre van időnk.
Nagyon aranyosak és nagyon örülnek az ajándékoknak, jó érzés,
hogy ilyen kis apróságokkal mosolyt tudunk csalni az arcukra.
Készítünk velük közös képeket, meséket olvasunk fel, játszunk
velük. Estig itt leszek velük, hiszen nekem tényleg nincs a
világon semmi dolgom. Sokan elmondják a betegségüket is, de pár
kissrácnál a szívem szakad meg, ahogy mondja, hogy ő nagy és
híres focista szeretne lenni, mint Cristiano Ronaldo vagy épp
Messi, de egyelőre még nagyon a gyógyulás elején van.
A nagy ajándékozásban
kicsit megéhezem, így a kórház büféjét veszem célba és egy
szendvicset fogyasztok el, majd lekísérem egy fél üveg vízzel.
Visszamegyek a kórtermekbe és folytatom tovább.
Annyi boldogsághormon
szabadul fel bennem a mai nap miatt, hogy képes lennék a világ
összes szomorú emberének egy perc boldogságot adni. Ezek a kis
emberek adják az ember életének az értelmét, így örülök
annak, hogy se Norának, se Leonak nincs semmi problémája és
egészségesek, mert sajnos itt is a többségnek már nincs
reményük, hogy folytassák az életet és beteljesítsék az
álmukat. Hiába adományoznék egy-egy gyerek gyógyulására
milliókat, ha azzal csak a szenvedéseit hosszabbíthatom meg, mert
van akinél tényleg már csak szenvedés. Gonosz dolog ezt így
kijelenteni, de így van sajnos.
Az idő repül nekem
pedig már ideje lenne meglátogatnom a mosdót, így egy nővértől
útbaigazítást kérek, aki szívesen a segítségemre siet. A
mellékhelyiségben elvégzem a dolgom, majd kézmosás után
kimegyek a folyosóra, de nem igazán emlékszem, hogy melyik
irányból jöttem. Találomra elindulok jobbra és majd útba
igazítást kérek, ha látok valakit, aki itt dolgozik. Persze
ilyenkor senkivel nem találkozom össze, így az első lehetőségnél
befordulok jobbra, majd megyek tovább egyenesen és egy ajtón
keresztül bemegyek a folyosó további részlegébe, hiszen a
gyerekosztályra is egy ilyen ajtó vezetett. Ahogy haladok beljebb
egyre gyanúsabb lesz, mert itt nincsenek az üvegfalakon
üvegfestékek, nagyon nagy steril szag van, valamint nincs sehol egy
ajándékozós dobozka. A kíváncsiságom azonban tovább hajt, így
haladok tovább, azonban meglepő dolog tárul a szemem elé. Az első
kórtermet, amit megpillantok egy huszonéves lány ül az ágyon és
egy furcsa szerkezet lóg ki a ruhája alól, amiben rengeteg
drótféleség van és egy kisebb szerkezet is a közelében van.
Hosszú barna haja lófarokba van kötve és csak bámul ki az
ablakon.
- Uram, Ön mit keres
ezen az osztályon? Ide csak engedéllyel lehet bejönni – támad
nekem egy orvos eléggé számon kérő hangnemben, de nem tudom
levenni a szemem a lányról.
- Elnézést, eltévedtem
és letaglózott a lány látványa – mondom el őszintén a
véleményem. Az orvos is az említett személyre pillant, majd
felsóhajt.
- Tudja, a kisasszony
lassan két éve vár megfelelő szívdonorra, de négy hónapja
annyira rosszabbodott az állapota, hogy műszívet kapott, azonban
minél több ideig tartja életben ez a szerkezet, annál kisebb a
valószínűsége, hogy kap megfelelő donort.