Prológus

Idegesen szállok le Madridban a repülőről, hiszen már futótűzként terjedt a hír, hogy visszatérek a nevelőcsapatomhoz, ahonnan indult minden. Sokan már a terminálban gratulálnak, megállítanak egy fotóra, de a gyomoridegem nem akar elmúlni. Sok embernek okoztam csalódást Milánóban, pedig ott is hatalmas szeretettel vártak a szurkolók, a csapat, az edző, de fél év után szabadulni akartak tőlem, a Chelsea se lát szívesen, így végül maradt az Atletico Madrid.

Áthaladok az útlevél ellenőrzésen, majd a csomagomat várom, ahol már készül is egy kép rólam, hogy már Madridban vagyok. A poggyászomat magamhoz veszem és kifelé veszem az irányt, de itt már legalább öt biztonsági őr vesz körül a rajongók miatt. Meglepődök, hogy mennyien várnak, így osztogatok minél több autogramot és készítek közös fényképet, majd beülök az autóba, ami a régi házunkhoz visz, ahol annak idején minden kezdődött. Olalla már ott van a gyermekekkel, hogy mindent rendbe tegyen és a szobák a mi ízlésünknek megfelelően legyen berendezve.

Érdekes újra ebben a városban autózni és mindent újra felépíteni, hiszen sok ember bizalmát elvesztettem. Itt vagyok képes feltámadni és újra olyan szinten játszani, ahogy az az emberek emlékezetében él, de ha itt se sikerül, akkor már tényleg nem tudom mi lesz így a footballal.

Amikor a kocsi végre megáll a ház előtt, minden emlék eszembe jut. Ez volt az első közös otthonunk, örültünk neki nagyon és minden kicsi részletet Oli rendezett be. 14 éve vagyunk egy pár, ami nagyon hosszú idő, de szerencsére a média még szagolta ki, hogy lassan már csak papíron vagyok egy pár, a valóságban nem. Én leginkább a gyerekekkel alszom együtt, Ő pedig egyedül, vagy itthon se alszik. Nem tudom, hogy kivel csal meg, de tudom, hogy van szeretője. Bemegyek a kapunk, majd a házba és rögtön Nora szalad elém, hogy üdvözöljön.

 - Apuuu! - kiáltja nekem, majd abban a pillanatban a nyakamba is ugrik. Kis sózsák lett az évek alatt, de minden embernek a gyermeke a legédesebb teher a világon. Lassan előbukkan Leo is, aki csak az alvómaciját szorongatja és néz rám nagy szemekkel, mint aki nem fogja fel, hogy itt állok az ajtóban. Amint tudatosul benne, Ő is odarohan mellém, így inkább leguggolok és mindkét gyermekemet magamhoz ölelem. A nappali boltívénél megjelenik Oli, de csak elhúzza a száját a jelenetre, amit én egy szemforgatással nyugtázom, majd felküldöm a szobájukba a lurkókat.

 - Lehetnél lelkesebb is, a gyerekek nem hülyék és észre fogják venni, hogy valami nincs rendben köztünk.

 - Ugyan már Fernando, szerinted nem tűnik fel nekik, hogy nem alszunk együtt, hogy nem pusziljuk meg a másikat és van olyan éjszaka, amikor nem alszom itthon? - támad nekem suttogó hangnemben, hogy a gyerekek ne hallják meg véletlenül sem.

-Eléggé szégyen, hogy úgy csalsz meg, hogy még ki se mondtuk a válást.

-Akkor sürgesd meg az ügyvéded, mert én ezt már nem bírom. Bele kell hazudjak a srácok szemébe, nem lehetek nyugodtan együtt Daviddal, mert még a Te feleséged vagyok. Amint elintéződik minden, megyek vissza Londonba - vágja a képembe én pedig csak felsóhajtok. Ha elválok, majd szépen lehozhatják az újságok, hogy igazi nagy lúzer vagyok, aki nemcsak a focizni felejtett el, de még a neje is faképnél hagyta!

A nap folyamán kipakoltam az egyik vendégszobába, amiben persze segített Leo és Nora. Estefelé be kell menjek a klubhoz elintézni a szerződést, a bemutatást és a sajtót. Oli annyira tekintettel van rám, hogy most is épp elment a szeretőjéhez, így muszáj magammal vinnem a gyerekeket, mert nem tudom kire bízni őket. Ők persze teljesen bezsonganak és le se lehet lőni őket, úgy jár a szájuk.

A kocsiban nincs gond a hangulattal, hangosan énekeljük a kedvenc számaikat, ami a telefonomból szól, míg a stadionig nem érünk. Pár kereszteződésnél érdekesen néztek át a szomszéd autóba, majd integettem nekik. A parkolóba érve kisegítettem őket a járműből és gyorsan elmagyaráztam nekik a dolgokat, hogy itt komoly dolgokról lesznek szók, így ne zavarjanak.

Semmi gond nem volt velük és a tárgyalás is zökkenőmentes volt. Másfél évig kölcsönjátékos vagyok, utána ingyen igazolható vagyok. Megbeszéltük a bemutatás időpontját és holnap délután várnak egy állapotfelmérő edzésre. Kezet fogok mindenkivel és mivel ilyen ügyesek voltak Noraék, gondoltam meglepem őket és elviszem egy Mekibe őket. Nem egészséges, de ennyit megérdemelnek néha, hiszen a gyerekek valamiért nagyon szeretik. Meglepődnek ezen az ötleten, de persze azonnal kihasználják és mindent kérnek, ahogy mondani szokták, a kisujjamat nyújtom és az egész karom kell nekik. Kikérem a dolgokat és hazamegyünk, majd otthon nyugodt körülmények között megesszük. A vacsora után megfürdetem őket és lefeküdnek aludni. 

Másnap dél körül kerül elő Oli, jó pár márkás ruhadarabot jelző táskával, de nem szólok semmit. Közlöm vele, hogy délután edzésem lesz és örülnék, ha itthon lenne. Bólintással jelzi, hogy rendben van és ezzel elintézte a dolgot. A nap hátralévő részében játszottam Leoval, mert Norat jobban lekötötték az anyja újonnan vett ruhái.

Az edzésre beérve átöltöztem a kikészített melegítőkbe és kimentem a pályára bemelegíteni, majd jöttek a feladatok, amit videóra vettek és persze felkerült az internetre, ahol azonnal megjelentek a rosszakarók és a rajongók. Nem akartam ezzel foglalkozni, de a nemzetközi sajtónak ismét adtam csámcsogásra való okot.

Ennek ellenére a bemutatásomon közel ötvenezer ember volt kíváncsi. Hihetetlen milyen energiát ad ez nekem. Itt is mellettem vannak a gyerekek, természetesen Atletico mezben. Az ünnepi beszédek alatt elgondolkodom én is az életemen, hogy hol rontottam el? Valahol valami megtört bennem és már nem kapkodtak értem a klubok, mindenkinek csak púp voltam a hátán, erre a nevelőcsapatom még bízik bennem és mellettem áll, hisznek a Kölyök feltámadásában. Diego Simeone elmondta, hogy Ő türelmes lesz és nem vezéregyéniséget akar belőlem csinálni, hanem újra remek focistát, hiszen nem felejtettem el, azt amit annak idején tudtam, csak nem vagyok képes hinni önmagamban.

 - Apu, én nagyon szeretlek - mondja nekem Nora, ami hatalmas erőt ad nekem. Megszorítom kis kezét, hogy érezze, én is hasonlóan érzek iránta, de inkább lehajolok hozzájuk és puszit nyomok az arcukra.

 - Én is szeretlek titeket nagyon és rám mindig számíthattok, bármi is történjen.

 - Hölgyeim és Uraim, kérem köszöntsék nagy szeretettel, Fernando Toooorest!!!! - hallom az elnök hangját és közösen a pályára lépünk. Az a hangulat ami fogad, hihetetlen és felfoghatatlan. Én is köszöntöm a megjelent szurkolókat, picit zsonglőrködök a labdával, majd körbemegyek a stadionban, hogy pár szerencsés szurkolót megajándékozzak dedikált labdával. Az utána következő sajtótájékoztatón válaszolok pár kérdésre, majd mehetek végre haza.

Fárasztó volt ez a nap, de hivatalosan is már Atletico játékos vagyok. Teher számomra, hogy pont a Real Madrid ellen fogok debütálni, de igyekszem majd kihasználni azt a játékidőt, amit kapni fogok.

Otthon nagy meglepetés vár, hiszen megterített asztal, rajta a kedvenc fogásom és csak két személyre van terítve. Kérdőn nézek rá, de nem felel, hanem asztalhoz hív. Csendben vacsorázunk meg, de a csend már egyre kínosabb, azonban várom a dolgok végkimenetelét.

- Tudod Nando én nagyon szeretlek, de már nem szerelemmel és mindketten megérdemeljük, hogy boldogok legyünk. A gyerekeket akkor látod, amikor szeretnéd, bármikor szívesen lehozom Őket Madridba, Te is jöhetsz Londonba, de ennek itt és a mai nappal vége - mondja azt, amit már régóta tudunk mindketten, de csak most merte egyikünk kimondani hangosan, azonban képtelen vagyok felfogni, hogy így lett vége egy 14 éves kapcsolatnak.

 - Szóval a gyerekeket magaddal akarod vinni - jelentem ki, hiszen ez nem tetszik egyedül.

 - Neked ott lesznek a meccsek miatt a sok utazás, olyankor kire bízod őket? Így lesz a legjobb és David is elfogadta, hogy a gyerekek velünk fognak élni - adja meg a kegyelemdöfést halkan. Hamar túllépett rajtam, ha már rögtön össze is költözik vele.

 - Ahogy gondolod, bár szeretném, ha most velem lennének a hétvégéig, utána majd elviszem őket Londonba és jövök is haza.

 - Rendben Nando és tényleg sajnálom - lép elém és néz rám szomorú szemekkel. Egy pillanatra újra azt a nőt látom magam előtt, akit egykor nagyon szerettem, így hirtelen felindulásból magamhoz húzom és szenvedélyesen megcsókolom. Ugyanolyan hévvel viszonozza és tudom, hogy ez a búcsúnak szól. Nem ellenkezik, ahogy az egyik vendégszobába vezetem és az ágyra dobom. A ruháitól megszabadítom, hiszen még utoljára érezni akarom, hogy a feleségem, a gyermekeim anyja és a volt szerelmem.

Sziasztok!

Ez lenne az új történetem bevezető fejezete. Két hetente biztosan jövök új részekkel és a következő fejezetben megismerkedhetünk a történet másik főszereplőjével és jobban kirajzolódik a történet :)  Ha tetszett írd le a véleményed és hagyj nyugodtan nyomot magad után :)

XoXo: Lana