Szereplők

2015. február 8., vasárnap

Első fejezet

Megigazítom a tükör előtt a ruhámat és egy fáradt sóhaj kíséretében nézek fel. Frissen borotvált az arcom, a hajam a legújabb trend szerint áll, az öltözékemre egy panasz nem lehet és elmondhatom, hogy milliomos vagyok. Egyetlen egy fiatal srácot se tudnék mondani, akinek nem ez lenne az életcélja valamilyen szinten. Egy biztos anyagi háttér, jól fizető munkahely, nagy családi ház, egy gyönyörű nő és két-három szép gyermek. Lássuk nekem ebből mi van meg: anyagi háttér, jól fizető munkahely és családi ház, de se feleség és a gyerekeket is csak ritkán fogom látni, hiszen egy másik országban lesznek, de most velem vannak még pár óráig.
Az ügyvédem és a válási papírok jelenlétében ülök le az ebédlőbe, ahol ott van Oli, a jövendőbeli kedvese és a saját ügyvédje. Mivel diszkréten akartuk kezelni, így a házban esik erről szó és nincs is igazán min osztozkodni, amit előzetesen ne beszéltünk volna meg, lényegében csak az aláírás hiányzik. Utoljára írja le az én vezetéknevemmel a nevét, majd felém fordítják a lapot és én is odafirkantom a nevem.
Kész! Hivatalosan is elvált férfi lettem. Megköszönjük az uraknak a jelenlétüket, majd távoznak a lakásból és lassan a volt nejem is a gyerekekkel együtt. Összepakolták a holmijukat és indulásra készen állnak. Kiviszem a lányom és a kisfiam bőröndjét az autóhoz és a két rosszcsontot erősen magamhoz ölelem.
- Nagyon vigyázzatok magatokra és fogadjatok szót anyának, én pedig amikor tudok, meglátogatlak titeket, vagy ti jöttök ide hozzám – puszilom meg Nora arcát.
- Szeretlek apa – mondják kórusban és magamhoz ölelem őket, majd egy puszi kíséretében beültetem a kocsiba, majd hagyom, hogy elinduljanak a reptérre. Alighogy kifordulnak az utcából, egy fehér audit pillantok meg és fényszóró játékáról rájövök, hogy ez bizony Ramos barátom. Leparkol a ház elé és széles mosollyal szál ki az autóból, majd engem megölelve üdvözöl.
- Ezer éve barátom, ezer éve! - borzolja össze a hajam, de csak nevetek rajta. Jót fog most tenni a jelenléte, így legalább eltereli a gondolataimat.
- A legjobbkor jöttél, mint mindig.
Intek neki a kapu felé, de otthonosan mozogva már megy is be a lakásba. Odabent kicsit már másképp néz ki a lakás, de nem zavar. Leülünk a konyhába és előveszek egy gyorsfagyasztott pizzát, amit kicsit felturbózva berakok a sütőbe és várunk.
- Hát soha nem hittem volna, hogy egyszer elváltok Olival – szólal meg elsőnek Sese.
- Én se, de ezzel az új pasival jól elvan, én meg szeretem annyira, hogy elengedem. Megyek átöltözök, addig érezd otthon magad.
Egy lazább rövidnadrágot és pólót kapok magamra, majd visszamegyek a konyhába. Sergio ellenőrizte közben a pizzánkat, majd felém fordul.
- Tudod Kölyök, annyira rád férne egy jó nagy buli, ahol kieresztheted a gőzt, így ma elmegyünk közösen és még pár ismerőssel.
Nem sok kedvem volt hozzá, de lehet, hogy drága barátomnak igaza lesz, és ez kell nekem. Több, mint valószínű, hogy holnap megint valami magánéleti ok miatt a címlapon leszek, de majd ráérek a cikk megjelenése után foglalkozni ezzel. Sergióval őszintén beszéltünk az elmúlt időszakomról és az Olival történt dolgokról, hiszen Ő ismert mindkettőnket jól.
- Este majd meglátsz valami jó csajt és el fogod felejteni, annak semmi értelme, hogy siratod a régi életeteket, miközben Ő éjszaka egy másik pasassal keféli szét az ágyat! - zárja le a beszélgetést és megeszi az utolsó falat pizzát, majd fogja a kocsikulcsokat és indulásra készen áll. - Este találkozunk a régi törzshelyünkön! Pá!

Legalább tíz éve nem voltam bulizni, hiszen az edzések és később a gyerekek mellett erre sosem volt lehetőségem. Igazából nem tudom mennyire legyek elegánsan öltözve és mennyire lazán? Végül egy sötét farmer és egy sötétkék póló mellett döntök, ami kicsit elegánsabb vonalat képvisel. Hajamat beállítom, tárcámat magamhoz veszem és indulok.
Sergioval fiatalabb korunk sok edzőtáborból kilógtunk, hogy menjünk csapjunk bele az éjszakába, de sosem csaltam meg Olit, pedig volt az az időszakom, mikor a csajok bugyija nedvesedett a nevemtől, de ez a láng már kialudt.
Amíg a klubhoz érek a város számos pontján kell keresztülmenjek, így sok bulizni igyekező fiatalt látok, sok turistát és családot. A piros lámpánál páran felfedeznek, így integetek nekik és látom jól, hogy mindenképp szeretnék megörökíteni ezt a pillanatot, így lehúzom az ablakot és odajönnek egy-egy fotóért. Megköszönik, sok sikert kívánnak és a legmeglepőbb, hogy egy „HALA MADRID” kiáltással mennek tovább a dolgukra. Jól esett azért a lelkemnek, hogy az ellenfél szurkolótábora is reméli, hogy sikeres leszek.
Odaérve a klubhoz leparkolok a VIP parkolóhelyeken és a főbejáraton bemegyek, majd Ramos felé irányít az egyik pincérlány.
- Kölyök! Hát ide értél végre! - köszönt Sergio és rögtön egy felest nyom a kezembe, amit lehúzok. A torkomat égeti, de azt hiszem, pont erre lesz most szükségem. Ital italt követ és régi nagy emlékeket idézünk fel. A néha hangos nevetésekre többen odapillantanak, de nem zavartatjuk magunkat. Mivel többen voltunk szinglik a társaságból, később hölgyeket kért meg Sergio, hogy csatlakozzon hozzánk. Mindegyik egy pénzéhes kis könnyű nőcske, de jelen pillanatban jobban lefoglalt a dekoltázsuk, amit egy-kettő hölgyemény igencsak az arcom elé tett. Van a lányok között egy szelídebb kinézetű is, ő sokkal inkább a háttérbe húzódott és itta a koktélt, de nem ájult el tőlünk. Odaülök mellé és próbálok vele beszélgetést kezdeményezni, de csak hideg és lenéző pillantásokkal illett. Nem foglalkoztam inkább vele, hanem csoportosan lementünk a tánctérre és csak simán jól éreztük magunkat. Pár feles és sör még lecsúszott a torkomon, kicsit szédültem is, de jó volt végre kiereszteni a gőzt.
Inkább taxival mentem haza, mint a kocsimmal, így azért majd vissza kell jöjjek, de ez legyen a legnagyobb problémám. Otthon, ahogy voltam beájultam az ágyba és rögtön el is aludtam.


Másnap reggel a telefonom csörgésére ébredek, de ahogy hirtelen felemelem a fejem, majd szét robban, úgy fáj. Nagy nehezen felveszem a telefont, úgy hogy a hívó félt nem is nézem.
- Torres! - hallom meg Simeone hangját. - A tegnapi buli részleteit nem akarom kérdezni, mert volt szerencsém látni képeket, de van négy órád, hogy összeszedd magad és a megyei kórházba vonszold a sejhajod a gyerekosztályra frissen és üdén!
Ezzel bontotta is a vonalat én pedig azonnal a zuhanyzóba mentem egy ébresztő zuhanyért. Törölközővel a derekamon levonszolom magam a konyhába, hogy reggelizzek, majd megnézem neten a napi sajtót, de egyik bulvárlap se hozta le a bulink részleteit, így nem értettem, hogy az edző még is honnan tudott erről, bár mondták edzésen, hogy előtte nincsenek titkok.
Mikor már mindennel készen vagyok, beülök a garázsban a másik kocsimba és egy játékbolthoz hajtok. Veszek vegyesen fiú és kislány játékokat, plüssállatokat, majd kifizetem és egy kedves eladólánnyal bepakoljuk a kocsiba. Kihoz nekem a raktárból egy nagyobb dobozt, amibe majd a kórházban betudom pakolni és kényelmesen ki tudom majd osztani. Megköszönöm a segítségét és a kórház felé veszem az irányt. Több csapattársamat pillantom meg a parkolóban nagy plüssmaci hadakkal, így nevetve szállok ki és fogok kezet több ismerőssel. Mindannyian mulatságosnak tartjuk, ahogy pakoljuk a macikat, kiskocsikat, Barbie babákat, de tudjuk jól, hogy ezekkel a kis semmiségekkel örömöt okozunk. Egymás után megyünk be az épületbe és mindenkinek közösen adjuk oda a játékokat. A csapatból csak öten vagyunk jelen, így minden gyerekre van időnk. Nagyon aranyosak és nagyon örülnek az ajándékoknak, jó érzés, hogy ilyen kis apróságokkal mosolyt tudunk csalni az arcukra. Készítünk velük közös képeket, meséket olvasunk fel, játszunk velük. Estig itt leszek velük, hiszen nekem tényleg nincs a világon semmi dolgom. Sokan elmondják a betegségüket is, de pár kissrácnál a szívem szakad meg, ahogy mondja, hogy ő nagy és híres focista szeretne lenni, mint Cristiano Ronaldo vagy épp Messi, de egyelőre még nagyon a gyógyulás elején van.
A nagy ajándékozásban kicsit megéhezem, így a kórház büféjét veszem célba és egy szendvicset fogyasztok el, majd lekísérem egy fél üveg vízzel. Visszamegyek a kórtermekbe és folytatom tovább.

Annyi boldogsághormon szabadul fel bennem a mai nap miatt, hogy képes lennék a világ összes szomorú emberének egy perc boldogságot adni. Ezek a kis emberek adják az ember életének az értelmét, így örülök annak, hogy se Norának, se Leonak nincs semmi problémája és egészségesek, mert sajnos itt is a többségnek már nincs reményük, hogy folytassák az életet és beteljesítsék az álmukat. Hiába adományoznék egy-egy gyerek gyógyulására milliókat, ha azzal csak a szenvedéseit hosszabbíthatom meg, mert van akinél tényleg már csak szenvedés. Gonosz dolog ezt így kijelenteni, de így van sajnos.
Az idő repül nekem pedig már ideje lenne meglátogatnom a mosdót, így egy nővértől útbaigazítást kérek, aki szívesen a segítségemre siet. A mellékhelyiségben elvégzem a dolgom, majd kézmosás után kimegyek a folyosóra, de nem igazán emlékszem, hogy melyik irányból jöttem. Találomra elindulok jobbra és majd útba igazítást kérek, ha látok valakit, aki itt dolgozik. Persze ilyenkor senkivel nem találkozom össze, így az első lehetőségnél befordulok jobbra, majd megyek tovább egyenesen és egy ajtón keresztül bemegyek a folyosó további részlegébe, hiszen a gyerekosztályra is egy ilyen ajtó vezetett. Ahogy haladok beljebb egyre gyanúsabb lesz, mert itt nincsenek az üvegfalakon üvegfestékek, nagyon nagy steril szag van, valamint nincs sehol egy ajándékozós dobozka. A kíváncsiságom azonban tovább hajt, így haladok tovább, azonban meglepő dolog tárul a szemem elé. Az első kórtermet, amit megpillantok egy huszonéves lány ül az ágyon és egy furcsa szerkezet lóg ki a ruhája alól, amiben rengeteg drótféleség van és egy kisebb szerkezet is a közelében van. Hosszú barna haja lófarokba van kötve és csak bámul ki az ablakon.
- Uram, Ön mit keres ezen az osztályon? Ide csak engedéllyel lehet bejönni – támad nekem egy orvos eléggé számon kérő hangnemben, de nem tudom levenni a szemem a lányról.
- Elnézést, eltévedtem és letaglózott a lány látványa – mondom el őszintén a véleményem. Az orvos is az említett személyre pillant, majd felsóhajt.

- Tudja, a kisasszony lassan két éve vár megfelelő szívdonorra, de négy hónapja annyira rosszabbodott az állapota, hogy műszívet kapott, azonban minél több ideig tartja életben ez a szerkezet, annál kisebb a valószínűsége, hogy kap megfelelő donort.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése